Épített környezet

      

     A bakonyi népi építészet egyik jellegzetes épülete a falumúzeum. A hosszú, egy vagy két szobás házak (mint ez a ház) jellegzetes fejlődésen mentek keresztül.

A -máig sok helyen látható- kosárboltíves, oszlopos, gádoros ház rendelkezik mindazokkal a tulajdonságokkal, mely a bakonyi népi építészet összes szépségét, jellegzetességét magába foglalja.

 

           

          A Felvidékről, Losoncról telepítették át a Kárpátaljáról, Nagydobronyból érkezett, önálló életet kezdő családokat, a Benes dekrétumok áldozataiként 1948-ban, akik új közösséget alkotva 1949. december 15-én református gyülekezetet alapítottak Bakonyjákón. A helyi gyülekezet 1966-ban társult Tapolcafővel, addig Missziói Egyházközség volt.

 

           A plébánia épülete 1775-ben épült barokk stílusban, a ránk maradt dokumentumok tanúsága alapján. 1781-től működik plébániaként. Négy szoba találtatő benne: plébánosi, kápláni, házvezetőnői és egy étkező. Az épület a kornak és a bakonyi tájegységnek megfelelő elrendezés szerint készült (középen a konyhával).

 

 

             Gróf Medgyesi-Somogyi János pápakovácsi földesúr megbízásából, a korábbi - 1796-ban lebontott kis fatemplom helyére – 1806-ban kezdték építeni jelenlegi templomunkat. A munkálatok fő szervezője és irányítója Büky Lajos, a pápakovácsi Somogyi uradalom tiszttartója volt. A család történetírója, Patonai József örökítette meg -többek közt- a templom építésének szakaszait is.